A magyar költő ihletet ad

 2009.01.12. 17:51

Az intertextualitás elterjedése a magyar irodalomban félelmetes méreteket öltött. Néhányan megszólalnak ebben a témában, viszont a kritikusok, úgy tetszik, figyelmen kívül hagyják a szerzői jogot (ha nem a sajátjukról van szó).

Spiró György azt írja, hogy a szerzői jog egyenlő a művészet halálával. Én nem értek egyet Spiróval, úgy gondolom, minden szerzőnek alapvető joga szerzőségének elismerése.

Egyetlen posztmodern alkotás sem lesz jelentéktelenebb attól, ha feltűntetik az eredeti szerzőt.

A szövegmozgás természetes dolog az irodalomban. Erre jó példa lehet Kosztolányi Dezső és József Attila verseinek összehasonlítása.  

 

Kosztolányi Dezső: Halálba hívó délután

 
„Kénsárga légbe forróság inog,
őrjöngenek a buja jázminok.”
 
Kosztolányi verséből átvándorolt ez a rím József Attila szövegébe:
 
József Attila: Hazám
                
 
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikoltak a jázminok.
 
József Attila költészetére nagy hatással volt Kosztolányi, íme még egy példa:
 
 
Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai
 
Mert az árvának szomorú a sorsa.
A téli délbe, piszkos abroszán
Búsan gurul el asztalán a morzsa
És vérszegény kisarca halovány.
 
József Attila: Mondd mit érlel
 
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
 
 
 
Rengeteg témát adott Kosztolányi József Attilának, azt hiszem, költészetére ő volt a legnagyobb hatással.
 
Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai

 


Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
nem az enyém már a kezem, a lábam,
és a fejem, az is csak egy adat.
Jobb volna élni messze sivatagban,
vagy lenn rohadni zsíros föld alatt,
mivel beírtak mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
 
 
József Attila: Levegőt
 
 
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
 
 
 
 
 

Címkék: kosztolányi attila józsef

A bejegyzés trackback címe:

https://macskakorom.blog.hu/api/trackback/id/tr86873246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pinty 2009.01.13. 15:55:08

Nemrég beszélgettem Lator Lászlóval erről a témáról, ő is nemtetszésének adott hangot. "Talán az olvasó találja ki, hogy kicsoda a szerző?! Nem, az olvasónak ez nem feladata."

C.M. 2009.04.08. 04:24:25

a szerző meg amúgy is "halott". csak éppen amikor valaki megalkot valamit, akkor nagyon is élni szeretne. mellesleg megnézném azt az egyszerű olvasót, aki minden vendégszövegnek utánanéz, arról nem is beszélve, hogy sokat észre sem vesz, tehát teljesen hiábavaló volt az posztmodern író igyekezete. Ha már klasszikusokat említünk, ott van Szabó Magda A pillanat című könyve, amiben tudomásom szerint még senki nem vette észre az "Orsó,borsó,koporsó...", egyébként főmotívum és komoly szövegszervező erővel rendelkező versecskét, hogy az egy 18. századi latin tankönyvi memoritervers - pedig továbbgondolva akár hozzáadhatna egy új idősíkot is a regényhez.
süti beállítások módosítása