Tandori Dezső, Spiegelmann Laura

 2009.09.27. 09:27

 Tovább nem is nézem ezt a Spiegelmann szöveget, úgy látom, Tandori idézetekből van összerakva.

Íme még kettő:

 

Tandori Dezső: Hommage

 

Körbekönyöklik az asztalt.

Madonna-hajjal

arcod mint gyufaláng lobog

idegen füstben.

 

 

(Töredék Hamletnek, 1968)

 

Spiegelmann Laura: AppendiXXX

„… milyen iszonyatos, mondod, amit művelünk, amit művelsz, kontráznék, arcod, mint gyufaláng lobog idegen füstben.

 

(Élet és Irodalom)

 

 

 

Tandori Dezső: Nyers

 

Egy szót ugy ejtesz, egy megnevezés

ugy hagy el, mint egy tenyered közé vett

arc nem-moccanása.

 

Spiegelmann Laura: AppendiXXX

 

 

…egy szót, minden szót úgy ejtesz ki, egy megnevezés, minden megnevezés úgy hagy el, mint egy tenyered közé vett arc, tenyereddel ölelt bármelyik arc nem-moccanása…”

 

 

 

 

Címkék: tandori spiegalmann

Tandori Dezső, Spiegelmann Laura

 2009.09.26. 08:25

 

Tandori Dezső: Minden hogy kitágult…

 

 

 

"Minden hogy kitágult, mióta

 

elmozdulhatok nézésem mögül..."

 

Tandori Dezső: Töredék Hamletnek

 

 

Spiegelmann Laura: Hát ki vagy

 

„…minden hogy kitágult, mióta elmozdulhatok nézésem mögül, most kifejezetten izgalmas, hogy a tiédről nem tudom, milyen, az övére meg nem emlékszem, mégis elevenen él bennem e kép rólatok, azt kell mondjam, szépek

 

(litera)

 

 

 

 

Címkék: tandori spiegelmann


Kemény Istvánt idézte Bartis Attila a Nyugalom című regényében, Esterházy a Harmonia caelestisben, s legutóbb Spiegelmann Laura az Édeskevésben.

 

Részlet a Fel és alá az érdligeti állomáson című Kemény István versből:

„…Sokat tanultam tőled,
stílust, hidegséget,
bölcs hallgatást.
Sokszor megaláztam őket,
mert az én hűvös felszínemre szálltak.
Szegények azt hitték, hogy a tiéd.
Talán még most is azt hiszik.
Bár… régi történet ez már nekik is.
De én jártam rajtad, tényleg,
és szörnyű volt ott nekem
mindannyiszor!
Űriszony, ügyetlen ruha,
fény-árnyék, átmenet nélkül,
örökös tiszta helyzet.
A szabadsághoz köze semmi.”

Spiegelmann Lauránál:

„sokat tanultam tőle, stílust, hidegséget, bölcs hallgatást, sokszor megaláztam más férfiakat és nőket, mert az én hűvös felszínemre szálltak, szegények azt hitték, hogy a Holdjuk vagyok, talán még most is azt hiszik, a szánalmas ostobái…”

 

 

Címkék: spiegelmann keményistván

Tandori Dezső, Spiegelmann Laura

 2009.09.25. 08:57

 

 

Tandori Dezső: Egymás

 

Megkondítod magad, mint egy teret,
melyben eltávolodhatom.
Látatlanul hagyom,
hogy körülvégy, és az legyek, ahol
vagyok. Háttal megyek, csak az kerül
elém, amit már elhagyok.

 

Spiegelmann Laura: AppendiXXX

 

„….most pedig szenvelegsz, mintha miért, holott nekem kellene, úgy hiszem, szenvedni, ismét, megkondítod magad, mint egy teret…”

 

 

Címkék: tandori spiegelmann

Oravecz Imre, Esterházy Péter

 2009.09.25. 08:49

Oravecz Imre, Esterházy Péter

 

Oravecz Imre: Tizennyolcadik század

„Egy földterület növénytakarójának változása” (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1979 )



Édesapám az úton libát terel,
az árokban füvet szed,
a kerítésre köcsögöt tesz,
a kútból vizet húz,
a félszerben kapát élez,
az ólban disznót etet,
az istállóban tehenet ellet,
a boksában szenet éget,
a templomban követ seper,
a temetőben sírt egyenget,
a kovácsműhelyben vasat tüzesít,
a csődörrel kancát fedeztet,
a Patakba dögöt vet,
a suszternél bocskort rendel,
a zsidónál pálinkát vedel,
a vándorárustól sót vesz,
a bírónál igazságot keres,
a házban asszonyt ver,
az ágyban dohányt rejteget,
az udvaron kutyát kerget,
a szérűn rozsot csépel,
a kazalban lányt hemperget,
a földesúrhoz hányadot szekerez,
az árnyékban babot eszik,
a gatyába szellentést enged –
és legnagyobb dologidőben
félkegyelműként lézeng
a faluban,
a történelemben.

A Harmonia caelestis 46. számozott mondata.

 


Oravecz Imre: Halászóember

(Verstanulmányok egy regényhez)

 

 

 


Apám közvetlenül a háború után,
mikor rövid ideig rendőr volt,
vett egy fehér lovat,

nem volt szó előtte semmiféle lóvásárlásról,
egész nap a kocsmában ivott valakivel,
és mikor lerészegedett,
az sózta rá,

nagycsontú, sovány, öreg igavonó volt,
és olyan beteg,
hogy másnap agyon kellett lőni,

Dolyinában repített golyót a fejébe a szolgálati fegyverével,
a konyhakertünk végében,
nem messze Murányiék házától,
nem akart tovább menni,
akárhogy rángatta a kötőfékét,
ott végleg megállt,
és megadóan lehajtotta a fejét,

ez a ló aztán jelképpé vált,
anyám egész életében emlegette, mint apám könnyelműségének és rászedhetőségének megcáfolhatatlan bizonyítékát.

 

 

Ez az Oravecz vers Esterházy Péter Harmonia caelestisének 308. számozott mondata.

 

 

 

 

A hír fogadása
 

Mikor apámmal közöltem a hírt,
hagy meghalt anyám,
hirtelen szája elé kapta a jobb kezét,
mintha megégette volna valamivel az ajkát,
vagy olyat mondott volna,
mit nem akart és máris megbánt,
a balt meg leejtette és kifelé fordított tenyérrel

sután az oldalához szorította, mint egy mozgássérült,
és nem szólt semmit,
csak állt ott a konyhaajtóban,
ahol összetalálkoztunk,
és nézett rám,
és soha többé nem fejezte be a megkezdett mondatot,
mellyel azt tudakolta volna,
hogy kérek-e citromos nápolyit,
melyet éppen akkor hozott Egerből,
hol bevásárolni volt,
mialatt a kórházból megérkezett a távirat.

 

Ez pedig a HC 205. mondata.

 

Esterházy egyetlen szót sem tett hozzá Oravecz Imre verseihez.

 

 

 


 

 

Címkék: oravecz esterházy

A magyar költő ihletet ad

 2009.01.12. 17:51

Az intertextualitás elterjedése a magyar irodalomban félelmetes méreteket öltött. Néhányan megszólalnak ebben a témában, viszont a kritikusok, úgy tetszik, figyelmen kívül hagyják a szerzői jogot (ha nem a sajátjukról van szó).

Spiró György azt írja, hogy a szerzői jog egyenlő a művészet halálával. Én nem értek egyet Spiróval, úgy gondolom, minden szerzőnek alapvető joga szerzőségének elismerése.

Egyetlen posztmodern alkotás sem lesz jelentéktelenebb attól, ha feltűntetik az eredeti szerzőt.

A szövegmozgás természetes dolog az irodalomban. Erre jó példa lehet Kosztolányi Dezső és József Attila verseinek összehasonlítása.  

 

Kosztolányi Dezső: Halálba hívó délután

 
„Kénsárga légbe forróság inog,
őrjöngenek a buja jázminok.”
 
Kosztolányi verséből átvándorolt ez a rím József Attila szövegébe:
 
József Attila: Hazám
                
 
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikoltak a jázminok.
 
József Attila költészetére nagy hatással volt Kosztolányi, íme még egy példa:
 
 
Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai
 
Mert az árvának szomorú a sorsa.
A téli délbe, piszkos abroszán
Búsan gurul el asztalán a morzsa
És vérszegény kisarca halovány.
 
József Attila: Mondd mit érlel
 
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
 
 
 
Rengeteg témát adott Kosztolányi József Attilának, azt hiszem, költészetére ő volt a legnagyobb hatással.
 
Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai

 


Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
nem az enyém már a kezem, a lábam,
és a fejem, az is csak egy adat.
Jobb volna élni messze sivatagban,
vagy lenn rohadni zsíros föld alatt,
mivel beírtak mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
 
 
József Attila: Levegőt
 
 
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
 
 
 
 
 

Címkék: kosztolányi attila józsef

Rapai Ágnes, Esterházy Péter

 2009.01.12. 09:47

Rapai Ágnes : Örök mondóka
         Özv. Kovács Józsefné emlékének

Gyüjj a mellyemre, kisfijam!
Menny má, játsszá, kisfijam!
Gyüjj má ennyi, kisfijam!
Menny má tanúnyi, kisfijam!
Gyüjj, behítak, kisfijam!
Mennyé háborúba, kisfijam!

Mennybe szállt a kisfijam
.

 

Ezt a Rapai-verset szó szerint átmásolta Esterházy a Harmonia caelestisbe (287. oldal)

 

 

Címkék: esterhazy rapaiágnes