Kemény Istvánt idézte Bartis Attila a Nyugalom című regényében, Esterházy a Harmonia caelestisben, s legutóbb Spiegelmann Laura az Édeskevésben.
Részlet a Fel és alá az érdligeti állomáson című Kemény István versből:
„…Sokat tanultam tőled,
stílust, hidegséget,
bölcs hallgatást.
Sokszor megaláztam őket,
mert az én hűvös felszínemre szálltak.
Szegények azt hitték, hogy a tiéd.
Talán még most is azt hiszik.
Bár… régi történet ez már nekik is.
De én jártam rajtad, tényleg,
és szörnyű volt ott nekem
mindannyiszor!
Űriszony, ügyetlen ruha,
fény-árnyék, átmenet nélkül,
örökös tiszta helyzet.
A szabadsághoz köze semmi.”
Spiegelmann Lauránál:
„sokat tanultam tőle, stílust, hidegséget, bölcs hallgatást, sokszor megaláztam más férfiakat és nőket, mert az én hűvös felszínemre szálltak, szegények azt hitték, hogy a Holdjuk vagyok, talán még most is azt hiszik, a szánalmas ostobái…”