Oravecz Imre, Esterházy Péter

Oravecz Imre: Tizennyolcadik század

„Egy földterület növénytakarójának változása” (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1979 )



Édesapám az úton libát terel,
az árokban füvet szed,
a kerítésre köcsögöt tesz,
a kútból vizet húz,
a félszerben kapát élez,
az ólban disznót etet,
az istállóban tehenet ellet,
a boksában szenet éget,
a templomban követ seper,
a temetőben sírt egyenget,
a kovácsműhelyben vasat tüzesít,
a csődörrel kancát fedeztet,
a Patakba dögöt vet,
a suszternél bocskort rendel,
a zsidónál pálinkát vedel,
a vándorárustól sót vesz,
a bírónál igazságot keres,
a házban asszonyt ver,
az ágyban dohányt rejteget,
az udvaron kutyát kerget,
a szérűn rozsot csépel,
a kazalban lányt hemperget,
a földesúrhoz hányadot szekerez,
az árnyékban babot eszik,
a gatyába szellentést enged –
és legnagyobb dologidőben
félkegyelműként lézeng
a faluban,
a történelemben.

A Harmonia caelestis 46. számozott mondata.

Oravecz Imre: Halászóember

(Verstanulmányok egy regényhez)

Ló
Apám közvetlenül a háború után,
mikor rövid ideig rendőr volt,
vett egy fehér lovat,

nem volt szó előtte semmiféle lóvásárlásról,
egész nap a kocsmában ivott valakivel,
és mikor lerészegedett,
az sózta rá,

nagycsontú, sovány, öreg igavonó volt,
és olyan beteg,
hogy másnap agyon kellett lőni,

Dolyinában repített golyót a fejébe a szolgálati fegyverével,
a konyhakertünk végében,
nem messze Murányiék házától,
nem akart tovább menni,
akárhogy rángatta a kötőfékét,
ott végleg megállt,
és megadóan lehajtotta a fejét,

ez a ló aztán jelképpé vált,
anyám egész életében emlegette, mint apám könnyelműségének és rászedhetőségének megcáfolhatatlan bizonyítékát.

Ez az Oravecz vers Esterházy Péter Harmonia caelestisének 308. számozott mondata.

A hír fogadása
 

Mikor apámmal közöltem a hírt,
hagy meghalt anyám,
hirtelen szája elé kapta a jobb kezét,
mintha megégette volna valamivel az ajkát,
vagy olyat mondott volna,
mit nem akart és máris megbánt,
a balt meg leejtette és kifelé fordított tenyérrel

sután az oldalához szorította, mint egy mozgássérült,
és nem szólt semmit,
csak állt ott a konyhaajtóban,
ahol összetalálkoztunk,
és nézett rám,
és soha többé nem fejezte be a megkezdett mondatot,
mellyel azt tudakolta volna,
hogy kérek-e citromos nápolyit,
melyet éppen akkor hozott Egerből,
hol bevásárolni volt,
mialatt a kórházból megérkezett a távirat.

Ez pedig a HC 205. mondata.

Esterházy egyetlen szót sem tett hozzá Oravecz Imre verseihez.